Sziasztok!

Ma kicsit szétnéztem a gportál oldalán, nézegettem az oldalakat, hogy ki milyen témával van fent az oldalon, és meglepődve tapasztaltam, hogy első helyen vagyok a kategórában - kultúra és művészet (TOP5 kategóriánként (napi átlag látogatószám szerint). Ennek nagyon megörültem, de az árnyoldala, hogy a chatben és a könyvismertetőknél nem hagy senki nyomot. Nem tudom miért lehet ez. Nem igazán olvastok, vagy nem olvassátok azokat a könyveket, amiket én. Vagy, egyszerűen nem írtok, és kész. Nem is igazán fontos, lényeg, hogy jöttök, itt vagytok, azt majd alakul a többi....

Még nem próbálkoztam eddig saját írással, de a napokban brlrvágtam, szívesen megosztanám veletek, hogy mit gondoltok róla, és van-e értelme folytatni a történetet. 

"Felriadtam az ágyamban, és vaksötét volt. Semmit sem láttam. De éreztem, ahogy a torkomban dobog a szívem; annyira dörömbölt belülről az a feszítő érzés, mintha ki akarna törni belőlem egy vulkán belső tartalma. A homlokomon lévő veríjtékcseppek összegyűltek, és legurultak a szemembe; annyira csípte az izzadság a  szememet, hogy allig bírtam nyitva tartani őket. A pizsamám nagy része is nedvességtől tocsogott, úgy tapadt a testemre, mint a nedves fürdőruha a medencés party után. Hirtelen azt sem tudtam elképzelni, hogy hol vagyok éppen. Félig még az álmom fogságában voltam, félig pedig a valóság határán lebegtem. Rettentően féltem. A kezemmel próbáltam kitapogatni valami ismerősnek tűnő tárgyat, és végre elértem valamit... ami kemény, hideg és érdes volt. Tapogatóztam tovább, de amíg a kezem elért, addig maradt ez a hűvős, érdes és kemény érzet. Megelégeltem, és hirtelen felpattantam az ágyról, de vakító világosság lett körülőttem. Hunyorgó szemem próbáltam kinyittani, a kezemet tettem elé, hogy tompítsam a fényt. Bár ne tettem volna, mert így szembesültem a valósággal. Amit láttam ledöbbentett. Az álmom helyszínén voltam, egy barlangban kialakított helysigben."